Ha véget ér egy érzelem,
Eltűnik az illúzió.
Ott marad a félelem,
Beborít, hagyod, hogy fájjon.
Semmi, semmi nem örök,
Hangok, illatok, az érintés,
Minden, minden olyan múló,
Nincs benne ráció, vagy értés.
A határok összefolynak,
Nem számít már a tegnap,
Sem csók, sem kérés,
Mindegy lesz az érintés.
A fájdalom szigetén
Egy napon, mikor már
Nem is számítasz, nem vársz,
Magához ölel lágyan a CSEND.
Olyan, mintha az Isten
Küldte volna el a fiát,
Olyan, mintha a születés
És a halál csak némi történés,
Legszebben szóló dal,
Mindent magában tart,
Legfájóbb szerelem,
Mit elvisel a képzelet.