Valahol az életem elcsúszott,
Mint egy kicsúszott vonat,
Valahol a szerelem elmaradt,
Szívemben puszta szél kószál.
Nem jó ez neked, se nekem,
Gyilkos szavakkal marcangolni,
Nem jó ez nekem, se neked,
A néma csöndet megmérgezni.
Valahol várnak még rám, érzem,
Egy elkésett pályaudvaron,
Valahol ott kószál a remény,
Ül egy elveszett csomagon.
Bár a jegyem rég máshová szól,
Lennék, Ó, lennék a Te vonatodon
Potyautas, ha te is akarod.
Valahol csöndben ül egy padon a remény,
Várja, hogy végre rátaláljak,
Valahol hívnak haza a sóvárgások,
Hogy örömmé változhassanak.
Sajnállak téged, őket, magam,
Csupa zűrzavar az életem,
Ki tudná végre elmondani már,
Hol, mégis hol, hol hibáztam el?
Miért érzem mégis mindennap,
Hogy valahol várnak, várnak rám?