Anyám! Könyörögj Istenhez,

Hogy ne kelljen megátkoznom,

Azt a napot, amikor megszültél!

Anyám! Cinikus, tolvaj, hazug embert,

Belőlem miért nem neveltél?

Hogy ne fájjon a gyalázat, a szenny,

És ha szembeköp

Aki tegnap még barát volt,

Hogy ne érezzem többé mennyire bűzlik,

Rothad alattam a föld,

Hogy süllyedek, hogy süllyedünk,

És karbatett  kézzel, gyáván várjuk

A végzetünk!

Szerző: Gilyannkata  2012.05.03. 20:01 Szólj hozzá!

Címkék: verseim anyám

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr104487040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása