Imádkoztam hozzád Isten,
Hívtalak minden nap.
Kértem tőled, sokat kértem.
Sokat is adtál, nagyon sokat.
De nem azt, amit kértem,
Abból nem adtál,
Vajmi keveset.
Pereltem veled Isten,
Minden rosszért.
Téged vontalak, téged szidtalak.
Néma voltál, tűrted a szidalmat,
Én meg csak éltem
A tehetetlenségem.
Elhagytalak Isten!
Megtagadtam azt is, hogy létezel.
Izzadtan bizonyítottam, csapzottan
Habzó szavakkal.
Te nem védted magad,
A némaságod,
Az őrjített meg.
Kérdeztelek Isten!
Miért én, miért így?
Csak mond meg, kérlek!
Háborgó lelkemre
Sem ír, sem válasz
Nem érkezett.
Nem jöttél hozzám Isten!
Pedig én hívtalak,
Hosszú éveken át,
Hosszasan beszéltem
Hozzád.
Hol keserűn, hol szeretve,
Hol hitetlen, hol gyűlölve.
Amikor nem is hívtalak.
Már nem vártalak,
Szemeim megnyíltak és
Láttalak téged Isten!
Ott voltál mindig mellettem.
Szótlanul csendben
Szeretve.
Szégyellem magam Isten!
Nem voltam méltó hozzád.
FÉLELEM vagyok nélküled,
Elveszett, kicsike, senki.
Mégis, mégis még kérlek,
Szeress így engem,
Tápláljon szereteted.