Voltál valamikor réges-régen egy nagy szerelem,

Egy vágy, amely csak vágy maradt,

Voltál a legnagyobb, legszebb reményem,

S hogy végül minden elszakadt,

Már nem fáj!

 

Voltál álom, hit aztán keserű ébredés,

Egy percnyi boldogság és hosszantartó sóhajtás,

Voltál egy meg nem hallgatott kérés,

Egy fényes csillogás, és aztán semmi más,

De nem fáj.

 

Hogy minden voltál és neked semmit,

Nem jelentett a vágy, az ölelés,

Sajnos valóságot már nem szépít,

Az én akaratom, sem millió más kérés,

Már nem fáj.

 

Szerző: Gilyannkata  2009.11.29. 14:13 Szólj hozzá!

Címkék: verseim ennyi maradt

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr11560757

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása