Gerlék dalára ébredtem,

Forró és vágyó ölelésemben

Összefonódva voltál velem,

Megérintve titokban lelkem.

Szeretlek…vagy mégse?

 

Vagyunk egymásnak fénye, s árnyéka,

Kezünket összekulcsolva,

Ujjaink hegyén megtört a ragyogás,

E percben nem számít más.

Szeretlek…vagy mégse?

 

Mágnesként vonzottuk egymást,

Bizsergett mindenütt a vágy,

Ahogyan táncra kelt az erotika,

Kitöltve temérdek óhajokat.

Szeretlek…vagy mégse?

 

Puha és finom simogatás,

Volt örökké való viszonzás.

Sosem volt ábránd, mégis volt.

Mára már minden oly halott.

Szeretlek…vagy mégse?

 

 

Pár másodperc az örökkévalóság,

Szerelem, élet, boldogság.

Itt maradt mind velem,

Gyógyítva fájó szívem.

Szeretlek…vagy mégse?

 

Nekem az egész olyan volt,

Még akkor is, ha nem is volt,

Mint egy ábrándos nagy utazás,

Batyum csupán mosoly és ragyogás.

Szeretlek…vagy mégse?

 

Nem baj, ha fáj, ha siratom,

Hogy elmúlt, azt sem fájlalom.

Gazdagabb lettem, érzem, tudom,

A többit meg nem számolom.

Szeretlek…vagy mégse?

 

Jöhetnek évek, ráncok, sóhajok,

Bármit érek, fogom, elfogadom.

Engedem, hadd legyen szárnyalás,

Szívemben őrzöm e találkozást.

Szeretlek…vagy mégis?

 

 

 

Szerző: Gilyannkata  2009.07.11. 22:13 2 komment

Címkék: verseim szeretlek vagy mégse?

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr341240998

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Várkonyi Ádám 2009.09.22. 18:09:43

Nagyon szép vers, és nagyon szépen fogod fel ezt a találkozást, bármiről is szólt.
süti beállítások módosítása