Se bá, se bú nem öli lelkem,

Mint üres fazék, várja, hogy megteljen.

A tegnap kiömlött, a holnap messze van,

Ma pedig szépen beérem magammal.

 

Csodás az élet néha könnyekkel,

De reményem nem, soha nem adom fel!

Megcsaltak sokan, hazug világban élünk,

Istentől távol, magány-nyomortól félünk.

 

De hinni kell, van valahol remény,

Van szerelem, van tiszta szó és fény,

Ne hagyd, hogy beléd költözzön a kétség,

Lesz még gyógyító érintés.

 

Ó Istenem, kérlek, fogd a kezem!

Reményem szárnyaira fekszem,

Kérlek, add meg nekem a szavak kacaját,

Igaz értékek meglátását.

 

Se bá, se bú nem öli lelkem,

Mint üres fazék, várja, hogy megteljen,

Mosoly és remény, hogyha van,

A holnap fénnyel tölti azt.

Szerző: Gilyannkata  2012.08.19. 22:56 Szólj hozzá!

Címkék: verseim Se bá

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr424720828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása