Könnyeimmel áztatnám orcád, De nem merem Félek megérinteni, Mint buborék elvesznél, A felejtés rejtjeles ösvényén. Csak nézem szomorú szemed, Szomorú szememnek Fénye visszatükrözik, Tekintetem simogat, Csak az érhet el hozzád, S a sóhajom, mi mélyről Indul, hogy…

Szerző: Gilyannkata  2012.05.22. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: vallomás verseim Korai

süti beállítások módosítása