Gyújts meg egy gyertyát!
Amikor délután, megállsz egy pillanatra,
Mert a rohanás, zűrzavar minden perced rabolja.
Amikor fogytán az erőd és görcsöl a sírás,
Mert álmaidat szeretteid eltapossák,
Amikor úgy érzed, Te mindent megtettél,
Kudarcok, önvádak lelked tépik szét.
Gyújts meg egy gyertyát!
Csak úgy önmagadnak,
Amíg a szád egy imát elsuttogna.
Csak egy percre állj meg a pörgésből,
Engedd el szépen, válj el a szenvedéstől.
Bocsáss meg a múltnak, hogy fáj,
Bocsáss meg a jövőnek, hogy ő a vágy.
Gyújts meg egy gyertyát!
Azokért, akiket szeretsz,
Akikért fáj még mindig a szíved,
Akik búcsú nélkül mentek el,
Mert siettek élni szenvedésüket.
Fájdalmas nagyon ez a Világ,
Nem ismeri eléggé a Toleranciát.
Gyújts meg egy gyertyát!
Azért a kisgyerekért,
Kinek szívében gyűlöletét
Édesanyja oltja be
Fájdalmat tevé ártatlan szívébe,
Apja, pedig fegyvert ad oda,
Játék helyett, más vérét ontja.
Gyújts meg egy gyertyát!
A szenvedő Világnak,
Elpusztult állatok, kivágott Fáknak,
Ki sem nyílt Virágnak,
Széttépett, meggyalázott Álmoknak,
A lelkünkben bennrekedt Imának,
A mégis vigasztaló Fohásznak.
Gyújts meg egy gyertyát a szeretetlen Világnak,
Gyermeknek ki híján a simogatásnak,
Férfinek, kit marcangol gyűlölete,
Nőnek, kinek már nincs szeretete,
Mert jönni fog, és itt van már,
A hit szava… a megbocsátás.