Sivár koronájú fák között sétálok, Lábam alatt rothad az avar, Összehúzom magam, mert fázom, Holt leveleket kegyetlen szél kavar. Sétálok tétlenül, céltalanul, Hideg pofájával a nap Csak vigyorog rám kajánul, S hűvös fogaival belém harap. Kegyetlen ujjával a szél…

Szerző: Gilyannkata  2009.11.29. 14:06 Szólj hozzá!

Címkék: verseim séta egyedül

süti beállítások módosítása