Lelkemben sötét űr tátong,

Érzem valami megszakadt,

Ling-long, ling-long!

Már csak ennyi maradt,

Menekülök, magam se tudom hová?

Menekülök az arcod elől,

Mely életem már lilává

És sivárrá tette.

 

Menekülök érzéseimtől,

Menekülök az indulattól,

Menekülök önmagamtól,

A jótól, rossztól, a semmitől.

 

Fogoly vagyok, az emlékek rabja,

Énem fellázadt s már azt is bánja,

Hogy miért létezel életemnek délibábja,

S ha létezel, miért van tudomása?

 

Ling-long, ling-long,

Valahol nagyon messze,

A lélekharang egyre kong,

De én menekülök tőle.

Arcok, képek, szófoszlányok,

Ne űzzetek, folyton ne kövessetek!

Csalfa, üres remények hagyjatok,

Hagyjátok, hogy lélegzetet vegyek!

 

Menekülök mindenkitől,

A néma sötétségtől, szürke csendtől,

Egy halvány képtől,

Egy álomtól, múlttól, jövőtől,

Mindentől menekülök, menekülök!

Nem tudom miért,

Meddig és kiért,

De menekülök.

 

 

Szerző: Gilyannkata  2009.11.29. 14:33 Szólj hozzá!

Címkék: verseim menekülök

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr811560793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása