Oly sokat adtam magamból,
Nem bánom,
Hisz neked adhattam,
Lelkemnek felhalmozott kincseit,
Neked adom,
Hisz neked gyűjtöttem,
S ha elégek szerelmem
Pusztító tűzén, nem fájlalom,
Csak érted égek el.
Vágytam a fényre,
Hogy megvakítson,
A hatalmasra, hogy eltiporjon.
Álmaim vizein ringatóztam,
A szőke Apollóval szerelmi harcot dúltam,
De felébredtem, s előttem
Álltál te …..
Tiszta kék szemekkel.