Várok rád rendületlenül
De nem tudom te vagy-e,
Az, aki el kell, érkezzél hozzám?
Érzem az idő gyorsan elrepül,
Mondanám, ne menj még, maradj,
De nem tudom Te vagy-e az,
Oly régi álmom, egyetlen ideám?
Lennék a te csillagod, ha akarnád,
Éjente szerelmesen néznék rád.
Ragyognék úgy, mint soha egy csillag sem,
Az égen fent nem ragyogott.
Volnék olyan neked, mint
Lenni senki sem tudott
Az űrben születnék, s az űrbe tűnnék el,
Az űrbe tűnnék le, és újra születnék,
S neked örök hűséget adnék.
Lennék kis szellő, ki cirógatni tud,
Ha szükségét éreznéd a simogatásnak,
Lennék mély hallgatás és végtelen megértés,
Ha megszelídítenél, és te volnál a féltés,
Ki hívón nyújtja felém erős barna kezét.
És lennék az, aki vagyok, egyedül csak neked,
De félek, elkerül a szerelmed,
S ilyenkor szívem újra kérdezem,
Vajon Te vagy az….. vajon nem?