Fognám a kezed, és gyöngyöt fűznék a gondolatokból,

Amiket felváltva adogatnánk. Mond milyen, lenne?

Egy kicsit zöld, egy kicsit mosolygós színű?

Játékot gyúrnék, sárból, fából vagy akár vasból,

Aztán cserélgetnénk. Mond milyen, lenne?

Egy kicsit tolakodó, egy kicsit ijesztő színű?

Szívet varrok neked rongyból,

Álmokkal tömöm meg, puha legyen,

És édes és simogató, akár a szeretet,

A mindent megbocsátó.

 

Ne sírj kedvesem, mondanám, elég a bánatból,

Ami elmúlt, hadd menjen. Mond milyen, lenne?

Szerelmesen vágyakozó akár csók ízű?

Seszínű szőttest terítenék varázslatból,

A lábadhoz hordanám. Mond milyen, lenne?

Egy kicsit bátorító, egy kicsit bátor eszű?

Ne írj, ne szólj csak jóságból,

Álmokat falsul szívem ne vegyen,

Amire én vágyom, a szeretet,

A mindent megbocsátó.

 

Csak gyere, óh jöjj elő a homályból,

Az új élet velem. Mond milyen, lenne?

Szürke hétköznapok, akár orgonaszínű?

Mindenkit szerető, csak úgy hálából,

Reggel az ébredés. Mond milyen, lenne?

Édes simogatás, biztonságérzetű?

Csak neked építeném óriás mosolyból,

Éj-nappal őrizném, soha el ne vesszen,

Legyél nekem Te a szeretet,

A mindent megbocsátó.

 

Szerző: Gilyannkata  2009.07.11. 22:07 Szólj hozzá!

Címkék: verseim mond milyen lenne?

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr341240984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása