Oly sokat adtam magamból,

Nem bánom,

Hisz neked adhattam,

Lelkemnek felhalmozott kincseit,

Neked adom,

Hisz neked gyűjtöttem,

S ha elégek szerelmem

Pusztító tűzén, nem fájlalom,

Csak érted égek el.

 

Vágytam a fényre,

Hogy megvakítson,

A hatalmasra, hogy eltiporjon.

Álmaim vizein ringatóztam,

A szőke Apollóval szerelmi harcot dúltam,

De felébredtem, s előttem

Álltál te …..

Tiszta kék szemekkel.

Szerző: Gilyannkata  2009.03.27. 11:49 Szólj hozzá!

Címkék: verseim kék szemek

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr401028956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása