Fehér éjszakák

sápadt arca

lila színben

villan előttem,

és forró kését

belém hasítja,

hogy álmaim

torzítva, rémítőn

kacagjanak

a bőröm alatt.

Ólom szempillám

lehunynám,

s rajzolnék

magamnak

álomképeket,

de nyomaszt

az apró zajok

alatt meghajló

gondolat és

sóhajom sírva

vonszolja magát,

a káoszba vissza

 

Szerző: Gilyannkata  2009.03.27. 11:34 Szólj hozzá!

Címkék: verseim álomvágy

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr631028912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása