Attól tartok megörülök

Attól tartok széthasadok

Millió-egy darabba fogok hullani

Talán akkor foglak elérni.

Beteg vagyok, és fázom 

Hiába a múltat fogom

Körülvesznek a lángok

De én csak egyet várok

Csak a hitemet, csak azt hagyd meg nekem

Amíg az van, történhet bármi velem.

Csak a hitemet benned és bennem

Hogy egyszer majd fogod a kezem.

Dühit a tehetetlenségem,

Dühit a vágy mi éget,

Dühit, hogy érzek és szeretek

Dühit, hogy bennem létezel!

Tudom, hogy ég és föld

A nagyvilág  Én és Te között,

Én mégis, mégis vágyom,

Az érintésed szomjazom.

 

Szerző: Gilyannkata  2009.04.03. 20:02 Szólj hozzá!

Címkék: 1 verseim monolog

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr411044612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása