Kísért egy ARC,

Mitől csak félni tudnék,

De nincs hozzá erőm.

Kísért egy ARC,

De nem magyarázza meg,

Mit akar tőlem?

 

Szoktatom magamat

Az évekhez.

Vénülök, bár még

Nem érzem.

 

Sok gyötrő gondolat

Támad fel bennem,

Hogy tört szárnyakkal,

Zuhanjon a semmibe.

 

És csikorog a tehetetlen

DŰH.

Miért, hogy Így?

Miért nem

MÁSKÉPP???

 

Egy síró bohóc

Rongyszíve nyüszít,

Mert sajnos mást

Nem tehet,

És nem is tehetett.

 

Ez van, ez volt,

Talán ez is lesz?

Szerző: Gilyannkata  2009.05.10. 18:54 Szólj hozzá!

Címkék: 6 verseim monolog

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr511113513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása