Még csobogok, mert keveset tudok,

De ha még sokat látok,

Lassan, lassan elhallgatok.

Még csobogok, mert nem vagyok komputer,

Hogy lássam a gyalázatot,

Amelyben úsznak oly sokan.

Amikor szikrát vet a felháborodás,

Akkor tán elhallgatok,

De tenni, tenni fogok!

 

Szerző: Gilyannkata  2009.10.31. 19:39 Szólj hozzá!

Címkék: verseim jövendőlés

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr911489490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása