Hé fiúk! Van már hitvallásom.
Tetszelegni akartam,
Orrba vágtak, és most itt ülök,
Hiúságomnak rakásán.
Nyalogatnám, de nem vérzik,
Siratnám de, nem fáj,
Én azért is azt mondom,
Én akkor is kiáltom,
Nincs benne semmi báj!
Nincs benne, ha megkérdik,
Félutam állomásán,
Orrba vágva itt ülök,
Hogy mi a szart akartam?
Hé fiúk! Van már hitvallásom.
Közhelyes vagyok.
Látom, és mégse látom,
Azt látom, amit akarok,
Hogy csúf, vagy szép?
Ahogy választom,
Minden csak illúzió!
Kérdem én, élni érdemes,
Ha nincs a szívben szerelem?
Nincs már semmilyen érzelem,
Születőben az új NEMES
Nincs a világba ordító
Érzés, mert elfojtom.
Piros alma, kívülről szép,
Ki nem mondott kérdések, válaszok
Rohadtan haldokló álom.
Közhelyes vagyok
Kifele, befele mutogatok,
Mi célom nekem itt?
Csak én, csak én, az egyedi?
Vagy mi, ti, ők, a tenger?
Legyek varjú a seregbe,
Legyek, ha más nem tudja,
Akkor is legyek ura legyek!
Nekem tudnom kell, mit tegyek.
Mindennek mozgató rugója,
Legyek csepp a tengerbe,
Ha már nem lehetek a tenger.
Majd én leszek a régi, az ósdi,
Nekem már célom van itt,
Lassan jönnek a válaszok,
Még akkor is, ha
Közhelyes vagyok