Virrasztunk a halottakért,
De nekik jobb,
Ők nem szenvednek.
Oh Isten! Miért
Oly sok a fájdalom?
Virrasztok, várva
És rettegve a holnapot,
Mennyi vér!
És mégsem elég (…)
Hát meddig
Hullnak az áldozatok?
Virrasztunk keserű
Éveink felett,
Talán az mégis jobb volt,
Suttogjuk (…)
Hogy ne hallja senki sem.
Virrasztunk, keblünkön
Melengetve anyanyelvünk,
De vajon eljön
Majd az idő,
Hogy utódaink is átkoznak?
Virrasztunk éles kések és
Szavak előtt,
Gyilkosok! Gyilkosok! (…)
Eddig Bozgorok
Voltunk, és most … ?
Hát igen, gyűl a titulus (…)
De mi csak virrasztunk,
Rendíthetetlenül,
Hátha egyszer
Sírni fognak értünk
Az erdélyi havasok.
Régen történt de nem szabad megfeledkeznünk róla. Nem is olyan régen volt, amikor azt hittük itt van a szabadság és végre mi erdélyi magyarok is teljes értékű embernek, érezhetjük magunkat, amikor a gyűlölet felcsapott Marosvásárhelyen egy március 15-ei napon és sokan haltak meg, sokan megsebesültek. Azóta sem tudjuk az igazságot, azóta sem kértek tőlünk bocsánatot. Szóljon ez a vers az ő emlékükre.