A pirkadó fényben tán meglesheted,

Egy szürke árnyék megszokott ütemét.

Mit zenél, kérdezd meg tőle,
 
A kasza miközben fenni szokta
 
Hajnalban?
 
A zsenge fű még felsikolt,
 
De a konok méltóság előtt meghajol,
 
Ő egyre lép, de számon nem tartja,
 
S a kasza éle, mint a hűség,
 
Felvillan mindig előtte.
 
Mire a nap vörös babért helyez fejére,
 
Háta megett rendekben áll,
 
A szénaillat, melyen megtör
 
A fáradt izzadság.
 
Szerző: Gilyannkata  2009.05.10. 17:47 Szólj hozzá!

Címkék: a verseim kaszás

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr961113365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása