Édes volt az ajkam,
Ők mondták,
A véresre csókolt hajnalok
Nyomán.
Hajnalpír lepte be arcom,
Ha tekinteted reményszín
Fátyla megpihent
Rajtam.
Vágytam elérhetetlen lelked után,
Ólom napokkal küzdöttem,
De megérkezéskor távolabb voltál tőlem,
Közben hálás mezei virágok köszöntek rám.
Kik simogatást kértek,
Dajkáltam őket szeretettel,
De én az elérhetetlent vágytam,
A Délibáb szerelmét.