Édes volt az ajkam,

Ők mondták,

A véresre csókolt hajnalok

Nyomán.

 

Hajnalpír lepte be arcom,

Ha tekinteted reményszín

Fátyla megpihent

Rajtam.

 

Vágytam elérhetetlen lelked után,

Ólom napokkal küzdöttem,

De megérkezéskor távolabb voltál tőlem,

Közben hálás mezei virágok köszöntek rám.

 

Kik simogatást kértek,

Dajkáltam őket szeretettel,

De én az elérhetetlent vágytam,

A Délibáb szerelmét.

Szerző: Gilyannkata  2009.05.10. 18:03 Szólj hozzá!

Címkék: szerelem verseim délibáb

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr791113400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása