Létezem én is az űrben, a csendben,

Életemhez zenét sírna a lelkem.

Célt s értelmet keresek ebben az ürességben,

De nem élek, nekem nincs lelkem,

Most látom, én egy csillag vagyok.

Bár sejteném mi lesz velem?

Hideg vagyok de …. Ragyogok,

Vér bennem nem lüktet, nincs szívem.

 

Magammal hozva fájdalmamat,

Az űrből jöttem s emberré lettem,

Kergettem cifra és léha vágyaim,

Igazi célom már elfelejtem.

Új testet, lelket adott az élet,

S én elpazarlom  könnyelműen,

Bevallani magamnak félek,

Hogy hiába keresem a nagy szerelmet!

 

Szerző: Gilyannkata  2009.05.10. 18:35 Szólj hozzá!

Címkék: verseim létezés

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr381113473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása