Mesélj kedvesem, mond mi bánt?
Mi az, mi nyomja lelkedet?
Nekem elmondhatod, hogy mi fáj?
Hallgatlak, s fogom a kezedet.
 
Megcsaltak, hazudtak és kidobtak,
Szerelmes szívedet kettőbe törték,
Érzéseiddel ők csak játszottak?
Hidd el ez mással is megtörtént.
 
Vagy inkább fáj a Hiúság?
Hogy jobb vagy és mégis vesztettél?
Ki tudja hányféle hazugság,
Mit kebleden sokáig őriztél?
 
Mesélj kedvesem, hallgatlak,
Hogy megint lázongsz valamiért, valakiért?
Én igazán, igazán sajnállak,
De te nem tudhatod, nem tudhatod miért?
 
Mesélj kedvesem, ne is figyelj rá,
Hogy azt teszed te, is mint ők,
És gúnyosan nevessél rám,
Mert szemedben egyformák a nők.
 
Nevess kedvesem, én nem haragszom,
Ne törődj azzal, hogyha fáj!
Sorsommal én megalkuszom,
Hidd el, nekem már nem is fáj.
Szerző: Gilyannkata  2009.05.10. 17:56 Szólj hozzá!

Címkék: verseim mesélj

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr841113390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása