Harangok szólnak bennem

És trombitál az érzelem,

Akárhányszor ajkamra csókolod

Ezüstcsengésű holnapok dalát.

Új, még újabb mint volt…

És habfüggönyét a jövőnek

Kiváncsi türelemmel hajtom szét.

Édes kedves, minek nevezzelek?

Ha holnap újra megjelensz

Szürke valóság mesés felhői közt

És felszegődsz a játszótársammá.

Tompa hangulat esőket

Fényekké varázsolsz te át.

Szavam, gondolatom,

Köd mosolyom,réz akaratom

Körbeszalad a világmindenség

Elemeivel együtt és

Végül rádtalál.

Mert egy célt kergetünk

Mind a ketten,s a célt

Bár lehet el nem érjük

Megéri mégis e találkozás.

        *   *   *

 

Szerző: Gilyannkata  2009.08.22. 17:34 Szólj hozzá!

Címkék: verseim édes kedves

A bejegyzés trackback címe:

https://gillyankata.blog.hu/api/trackback/id/tr841331071

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása